március, 2010 archívum
Licenc a Reménységre
Egy nagyon érdekes folyamatban lévő, jótékonysági projektről hallottam a héten, amelyet a FRCCF (Romanian Foundation for Children, Community and Family) és a CoSoSys cég kezdeményezett.
A kampány (Licenc a Reménységre) során 50 megfelelően felszerelt laptopot, és a helyes használatukhoz való oktatást szeretné biztosítani a FRCCF gyerekei számára.
Segíts te is rajtuk!
A gyerekek sérült és kiközösített családi környezetekből jönnek az alapítványhoz, hogy barátságos otthonra és pozitív útmutatásra leljenek.
Az 50 laptop segítségével egy oktatási központot fognak felszerelni az alapítványnál, ahol 150 hét év feletti gyereknek minden évben lehetőséget adnak majd, hogy oktatásban és képzésben legyen része. Tanulhatnak, alkothatnak, kapcsolatot teremthetnek másokkal, és egy új, lehetőségekkel teli világ jövőjét fedezhetik majd fel.
A laptopok a Secure it Easy nevű szoftver eladásából származnak majd, amely csökkenti az adatlopás és az adatszivárgás veszélyét.
CoSoSys a Secure it Easy-ből származó bevételek 50%-át az alapítványnak adományozza. Ez azt jelenti, hogy aki 2010. július 15-ig licencet vásárol, minőségi megoldást kap adatai védelmére, ugyanakkor hozzájárul egy jobb jövő biztosításához az alapítvány gyerekei számára.
Minden megvásárolt licenc egy Licenc a Reménységre a FRCCF gyerekeinek 
További információkért az alábbi oldalra kell kattanni:
Taxim van, és nem félek használni!
A múlt hét végén történt, hogy a városunk forgalmát leginkább bonyolító egység felháborodott tüntetést rendezett. Az egyesek által csak állatoknak nevezett taxisok elégedetlenségüket fejezték ki arra vonatkozóan, hogy sem a város lakói, sem pedig a vezetőség nem könnyíti meg, SŐT, megnehezíti, és egyáltalán nem támogatja a munkájukat.
Félre, mert jövök!
Egy másik okuk a panaszra: nagyon kevés speciálisan nekik szánt parkoló található a városban. Állításuk szerint körül-belül 400 darab parkolóhelyet vehetnek igénybe a taxisok, míg közel 3 000 darab engedéllyel működő taxisofőr dolgozik a városban. Szerencsétlenek! Sajnáljuk őket háromra?
Nem elég, hogy miattuk kell folyton lehúzni a külső sávra, mert nekik mindig sietősebb, mint másoknak; ők azok, akik egyből ráfekszenek a tülkölőre, ha éppen váltott a jelzőlámpa és nem sikerült abban a pillanatban elindulni; szintén bennük tisztelhetjük azokat is, akik mindenféle szabálytól eltekintenek és – még a dupla folytonos vonal ellenére is irányt váltanak. És itt még nincs vége a sornak! Ők azok, akik a legtrágárabbul káromkodnak, ha koccanás van, vagy kihajtasz eléjük, netán 50-es átlaggal haladsz olyan helyen, ahol szerintük 70-el is simán nyomhatnád.
Taxi - taxi hátán
Mindezek mellett azok is ők, akik külön - csak és egyedül rájuk vonatkozó - közlekedési szabályok bevezetését igényelték. Álljon meg a menet! Hát épp ennyire sokra tartják magukat?
Még jó, hogy állam bácsi és más illetékesek egy hangyányival a fent említettek értelmi szintje fölött állnak (bár ez is megkérdőjelezhető…), és nem mentek bele ebbe a piszkos játszmába! Hova jutottunk volna, ha külön KRESZ íródott volna a taxisok számára?! Persze csakis a taxisok ötletei alapján írhatták volna a törvényeket, nemdebár?
Köszönjük, nem kérünk belőle!
A felvonulásról szóló beszámoló elolvasása utáni délután a központ fele vezettem, amikor az egyik piros betűs bevásárlóközpont közelében egy taxis teljesen keresztben állt meg a sávon, hogy egyszerűen lehetetlenség volt kikerülni, vagy akár megkerülni is az autót. És nem elég, hogy a szó szoros értelmében keresztbe tett a sávon közlekedőknek, még a szembejövőket is meg akarta zavarni. Rá se pipázva a dupla folytonos vonalra, és persze az ezzel járó szabályozásokra, taxis bácsi négy sávot keresztbevágott és vígan haladt tovább.
És az ilyeneknek kell külön KRESZ? Álljon meg a menet!
Nehogy már a nyúl vigye a puskát!
Ha nem tetszik taxiséknak, hogy mi, “hétköznapi” sofőrök is létezünk és kimerészkedünk négykerekűnkkel az utcára, és néha nekünk is sietős, sőt az is előfordul, hogy lefullad a motor éppen amikor zöldre vált a lámpa, üljenek szépen otthon, vagy nézzenek olyan munka után, ahol nem kell odafigyelni és tiszteletben tartani a mellettünk lévőt…
Már ha akad ilyen állati munkahely…
Vagy ők tényleg azt hiszik, hogy ők a kiskakasok a szemétdombon?
Böjte Csaba: Mi magunk legyünk az ajándék!
Vajon felderülnek-e az arcok, kiegyenesednek-e a hátak, jókedv költözik-e a közösségbe, ha én megjelenek?– tette fel a kérdést Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója szombaton, a tordaszentlászlói református templomban.
A gyűlekezet immár második alkalommal látta vendégül a testvért, aki ezúttal is az életöröm, a szeretet szavaival szólt fiatalokhoz és idősebbekhez egyaránt.
Miért aggódunk annyit, miért félünk attól, hogy mit hoz a holnap, miért panaszkodunk, és miért nem vagyunk hajlandók észrevenni azt a sok-sok apró örömöt, amelyeket Isten kegyelméből kaptunk? – kérdezett újra a szerzetes.
Vajon a gazdasági válság ellenére nem tudunk boldogok lenni, nem tudunk kellőképpen odafigyelni azokra, akik körülöttünk élnek? Vajon tényleg olyan sok pénzre van szükség ahhoz, hogy egy kellemes hétvégét eltöltsünk családunk körében, hogy meséljünk gyermekeinknek, hogy megmutassuk azokat a helyeket, amelyekre nagyapáinkkal kijártunk fát vágni? Ugye, hogy nem?
Mi értelme megállás nélkül arról panaszkodni, hogy a környezetszennyezés egyre növekszik, hiszen Isten kimunkálta mindazt, ami körülvesz, nem fogja hagyni, hogy elpusztítsuk. Inkább szeretettel forduljunk a természet felé, meglátva abban is Istenünk ajándékát.
Panaszkodunk, pedig csak az elmúlt századra visszatekintve is beláthatjuk, hogy soha nem volt ennyi lehetőség a különböző ételekben való válogatásban, az utazásokban, az öltözködésben, mint napjainkban.
Mosolygós előadásában a testvér arra is rákérdezett, hogy miért panaszkodunk inkább a demográfiai mutatókra, mint boldogan vállalni a gyermekáldást, hogy a magyar iskolákat, gyülekezeteket, falvakat megmentsük? Hát nem könnyebb nap, mint nap részesülni a gyermekneveléssel járó örömökben, mint a háború zaját figyelni? Az Írországban megnövekedett gyermekvállalás példáját látva, sokan megbotránkoznak, de tíz-tizenöt év múlva az írek már nem az egyre kiöregedő nemzeteke közé fognak tartozni.
Az imádságos együttlét után Böjte Csaba bemutatott néhány gyereket, akik a torockói gyermekotthonból elkísérték őt, majd néhány szóban elmondta, hogy hogyan is zajlik egy-egy nap ezekben a családokban.
A szerzetes által létrehozott gyermekmentő szervezet célja az Erdélyben sanyarú körülmények között, sokszor az éhhalál szélén tengődő gyermekek felkarolása.
Búcsúzásként a testvér elmesélt egy történetet. Egyik alkalommal körül-belül száz befogadott gyermekével ültek a vasárnapi asztal mellett. A húsleves illata belengte az egész termet. Az étel megáldása után, amikor mindenki nekilátott az evésnek, a szerzetes olyan büszkeséget érzett, mint azok az apák, akik sikerült kiteremtsék a bőséges ebédet szeretett családjuk számára.
Rohanó és panaszkodó mindennapjainkban szükségünk van az ilyen szeretetteljes bíztatásokra, hogy igennel tudjunk válaszolni arra a kérdésre, hogy felderülnek-e a szívek, amikor mi megjelenünk? Legyünk hát mi azok, akik másoknak is megmutatjuk, hogy a gazdasági, lelki válságok mellett ott vannak azok az apró csodák, amelyekkel Istenünk nap, mint nap megajándékoz bennünket.
Legutóbbi hozzászólások