Felhívás Taizések számára

Kedves Taizés barátom!

Az államvizsga dolgozatom kutatásához szükségem van a segítségedre.

Kérlek, töltsd ki az alábbi linken található kérdőívet. Nem vesz igénybe többet, mint öt perc, nekem pedig nagy segítséget jelentene.

Nem kell mást tenned, mint a megjelölt linkre kattintani és a rád legjobban illő válaszokat megjelölni.

A felmérés eredményét is közzé fogom tenni

Ide kattints:

https://spreadsheets2.google.com/viewform?formkey=dFllNEhDazZOUkpjWDV1c01zTE41UEE6MA

Köszönöm a segítséged

Segíts és nyersz!

A karácsonyi lakmározás, János, István nap köszöntés után, de még a szilveszteri buli előtt tartok…

Valahogy nem fér a fejembe, hogy hogy lehet az, hogy minden ilyen gyorsan eltelt, az oly nagyon várt és óhajtott vakáció mindjárt véget ér, az államvizsga dolgozataim meg még semmilyen állapotban nincsenek. Vagyis ne hazudjak, vannak, csak állapotuk azonos a nullával

Szomorú, mert megfogadtam, hogy ebben a vakációban csodákat fogok tenni, és legalább az első két fejezetet bepötyögöm. De annyira nem tudok erre koncentrálni
Minden könnyebb és nagyobb kedvem van akármi mással foglalkozni: szekérszámra filmeket nézni, minden lehetséges baráttal találkozni, könyveket olvasni, blog bejegyzést írni (lám-lám)…

Miért, miért, miért?!?!?!

Aki olyan tippet ad, amely használ, és sikerül végre letennem a hátsómat komoly témákkal foglalkozni, annak  jutalom jár

Nem behúzás, nem ámítás, a legfrappánsabb és legjobb ötlet gazdája kap tőlem egy igazi, nagyon fincsi sajtós pogácsát

Halljuk, kinek milyen ötlete van? Arra vagyok kíváncsi, hogy neked melyik vált be, de ha tanácsot adsz, annak is örülni fogok

Ötletbörze indul

Utazásom Aszpirin körül

Kedves barátom, Aszpirin!

Megtiszteltés, hogy mindannyiunk közül én szólhatok hozzád elsőként.
Itt állok, és reszketve gondolok vissza a sok közös, feledhetetlen élményre, amely életemet hátborzongató érzésekkel kíséri majd végig.

Te, persze, mit sem sejtve, sunyin visszakacsintasz, semmit sem változtatva a helyzeten… 

Születésnapod nem-is-tudom-hányadik évfordulóján arra gondolok, hogy mennyi lázas kínból és szenvedésből való menekülést köszönhetek neked… Ó, Aszpirin!

Mint mindig, most is ott fekszel, nyugodtan az asztalon, én pedig, mint már annyiszor, most is libabőrös leszek, ha eszembe jut, hogy hamarosan itt az idő és cselekednem kell.

Bámullak jobbról is, balról is, de közeledni nem tudok…

Pedig emberi mivoltom sok százszorosa kicsiny termetednek, mégis… az uralkodó ismét Te vagy, én pedig az alattvalód. Tudonod kell, hogy nem teheted ezt sem velem, sem másokkal, hisz fehér tablettaként ilyesmihez nincs jogod!

Bíztatnak kintről, bentről, felülről, alulról, mégsem tudom rávenni magam, hogy megérintselek és a számba tegyelek. Itt állok, Pláton és Arisztotelész elméleteit kritizálva, csak teljen az idő és ne kelljen arra gondolni, hogy ádáz harcunk győztese ismét te leszel.

Körülnézek és meglátom azt a képet, amit már oly sokszor ezelőtt, s kiráz a hideg. Ugyanaz a felállítás: fájdalmaim gyötörnek, te kajánul vigyorogsz, hisz Rád vagyok szorulva.

Csak bámulok és azon töprengek, hogy mivel tudnám kijátszani a rám mért súlyos veszteséget.

Évfordulót ünneplünk… Igen, Aszpirin, közös évfordulót!

Évfordulónkat. Mégis, az ünnepi mosoly helyett könnybe lábad a szemem… Előre látom, amint két ujjam közül, az ajkaimon keresztül a nyelvemre tapadsz, onnan pedig szorosan a nyelőcsövem falához simulva, lassan-lassan eljutsz uticélodhoz és hatalmadba keríted a tomboló fájdalma(ka)t.

Ünnepelnem kéne, hisz már oly sokszor átsegítettél a nehezén, én mégis, hálátlanul, hátat fordítanék és elmenekülnék előled. Az a gondolat foglalkoztat mindegyre, hogy mi lesz, ha ezúttal nem sikerül olyan simán minden? Mi lesz, ha az újabb terv befuccsol és ott ragadsz?

Kiráz a hideg és érzem, hogy mozdulni sem tudok. Hiába a teli pohár víz, baljós előérzetem van

Sokan gondoltak már rá, hogy egszerűen eltesznek láb alól, aztán majd jön valaki, aki teljesen másképp keríti majd hatalmába a bensőnket. De nem merünk lépni, hisz hatalmad olyan nagy, hogy megtermett emberek is hangyanagyságúra zsugorodnak, már a neved hallatán… 

Itt állsz te, az asztal közepén és uralkodsz. Tudom, hogy Nélküled csak rosszabbodik majd a helyzetem, és mégis tétovázom. Már ezerszer szóltak, hogy tíz másodperc alatt meg lehet Tőled szabadulni, de rettegek attól a gondolattól, hogy talán mégsem. Akkor elvesztem, és minden eddigi reményem is, velem együtt.

Mintha éreznéd, hogy kételkedem, félek és tétvázom, mintha Te irányítanád, ismét belém hasít a fájdalom.

Ekkor már biztosan tudom, hogy közelebb kell lépnem…

És lépek is… Megragadlak téged, majd a teli poharat, és lehunyt szemmel, megfeszített izmokkal már száguldasz is az izzó célpont(ok)hoz.

Pár perc múlva pedig már tudom, ismét jól döntöttem és minden félelmem hiábavaló volt.
Ismét bizonyságot tettél barátságunkról. Fájdalmam, mintha sose lett volna, elillan, én pedig felmosolyoghatok.
Köszönöm Neked, Aszpirin!