Újra Kolozsváron járt James testvér

Kellemes májusi idő. Szürkület. Cipariu téri parkoló. Izgalom és kíváncsiság, a viszontlátás öröme – azt hiszem így írnám körül az érzéseimet, amelyek május 3-án, a Taizéből érkezett James testvérrel közösen megtartott ima előtt bennem voltak.

Az októberi pécsi Taizé találkozó óta csupán pár e-mailt váltottam James testvérrel, a személyes találkozás a földrajzi távolság miatt mostanra maradt. Belátom, mindig izgatott vagyok a beszélgetések előtt, amelyek végül mindenféle feszültség nélkül zajlanak.

A kiengesztelődés templomának oltára. Taizé.

De azért ő mégis James testvér, a mindig óhajtott Taizé közösségből!

James már jó néhány éve a taizéi szerzetes közösség tagja, és ő felel a romániai csoportokért. Amellett, hogy taizében ő fogadja a Romániából érkező fiatalokat, évente egyszer eljön országunkba, és meglátogatja azokat a városokat, ahonnan nyaranként csoportok indulnak a heti ökumenikus ifjúsági találkozókra.

Egy nagy levegővétel, heves szívdobogások… – és belépek a görög katolikus templomba, ahol most járok életemben először.

Csupán gyertyafény világít. Az oltárnál a taizéi Kiengesztelődés templomból jól ismert narancssárga szín dominál.

Gyertyfényes hangulat...

Jó pár ismerős arc, mosolygós köszöntés, és leülök valahova előre.

Pár percnyi várakozás után James is megérkezik, kedvesen üdvözöl, majd elvonul. Az ima kezdete előtt jelenik meg újra, fehér ruhában, akár a taizés imákon. Hátranézek, és látom, hogy megteltek a helyek. Jól esik látni a sok ismerős arcot, a nyakakban lógó taizés láncokat. És kezdődik…

Laudate omnes gentes – orgona és kórus kísérettel. Szinte végigfut a hátamon a hideg, annyira jó érzés, hogy ilyen közel van, hogy Kolozsváron is érezhetem Taizét, az ottani csend, a közös éneklés és az ima varázsát.

Újabb énekek, imádkozás, igeolvasás, csendesség és egy kis igemagyarázat (ami kicsit zavaró, hiszen Taizében ez nem szokott lenni), záróének, majd James köszönti az összegyűlt kis csapatot.

A tőle megszokott vicces stílusban elmesél néhányat a mostani látogatása alatt szerzett élmények közül, tolmácsolja a taizéi közösség köszöntését, majd közös beszélgetésre, teázásra invitál a templom egyik szomszédos termébe.

A gyertyagyújtás elmaradhatatlan kelléke a szombat esti imáknak. Taizé.

A szuper élménytől boldog szívvel megyek át a másik terembe, ahol Jamesszel, rég nem látott ismerősökkel és más taizéseskkel beszélgetünk.

Azt hiszem, hogy a közös teázás után szinte mindenkiben előjött a gondolat: legyen már itt a nyár, menjünk már Taizébe!

(A kolozsvári taizés csoport idén nyáron három periódusban indít csoportot Taizébe. Információk és iratkozás a http://www.taizekolozsvar.ro/ oldalon, a  0745-038354 telefonszámon, vagy akár itt a sajtós blogon is:))

Majális vs. államvizsga

Végzős egyetemistaként is megengedtem magamnak, hogy a majálisozás ne csupán egyetlen egy nap legyen, hanem egy bő hétvége. Sokak szerint nem kellett volna, mert ilyenkor igazán nagyot lehet haladni az államvizsga megírásával, ugyanis szomszédaink, családtagjaink közül a legtöbben kiruccannak – ahogy illik – majálisozni a szabadba, így szép csendben írogathattam volna az édes kicsi dolgozatomat. Az én meglátásom az, hogy az ilyen hétvégék hétfőszámba mennek, ami annyit jelent, hogy még a fű se nő, tehát nehogy már május elsején pötyögjek.

Így történt, hogy – belátom: igenis előre megfontolt szándékkal – jelentkeztem az immár tizenkettedik alkalommal megrendezett Függőleges Ifjúsági Keresztyén Konferenciára, és Marosvásárhelyen több mint ötszáz fiatallal péntek délutántól vasárnapig arra a kérdésre kerestük a választ: De hol a határ?

XII. Függőleges: De hol a határ?

Köszöntés és nyitó áhítat után Szabó Tamás és ifjabb Visky András pantomim előadását láthattuk, majd Szász Zoltán pankotai lelkész előadásában arra szólított fel, hogy szokjunk le a bűnről, és szokjunk rá Jézusra – ugyanis ez lehetne az élet használati utasítása.

Tavken és Visky Andrej pantomimjátéka

A vacsora után filmet néztünk a Vártemplomban. A megrázó és erőszakos jelenetek mindannyiunkban felvetették a kérdést: hogyan lehet egy ilyen filmet templomban, keresztyén konferencián levetíteni? A Milan Kundera novellája alapján készült alkotást követő beszélgetés azonban rámutatott: ha Isten közelében nem tudunk nyíltan beszélni a szerepjátékokról, látható és láthatatlan erőszakról, akkor valószínűleg, hogy sehol máshol nem vagyunk képesek erre.

Elszállásolás után mindenki megtalálta az alvóhelyét. Akadt, aki luxuskörülmények között, családoknál lakott, de olyan is, aki a földön, valamilyen tömegszálláson tért nyugovóra. Ilyenkor azonban korántsem biztos, hogy az első kategóriába tartozókat kell irigyelni, hiszen ott, ahol többen alszanak egy helyen, sokkal nagyobb a móka, a vidámság, sokkal több új ismerőst lehet szerezni. A késői elalvásnak viszont reggel éreztük a hatását: hajnali hétkor kínkeserves ébredés, hogy le ne késsük a reggelit.

Sziines csészék a teaház plafonján

A szervezők ebben az esztendőben is két csoportba sorolták a jelentkezőket. Párhuzamosan futottak a junior és a senior programok. Szombat reggel a juniorok zenés áhítaton, a seniorok imaközösségen vettek részt. Ezt követően Falus András genetikus beszélt a nagyobbaknak arról, mennyire fontos a bioetika, milyen veszélyekkel jár az, ha a tudományt Isten nélkül próbáljuk elsajátítani és fejleszteni, és megpróbálunk beavatkozni az isteni munkába. A kisebbeknek Csomós József lelkész a szexuális élet szabályairól beszélt, a Biblia tanítása szerint.

Az előadások után a fiatalabbak kiscsoportos beszélgetésen, az idősebbek műhelyfoglalkozásokon vettek részt. Jogi, szexuális, művészi, fizikai, vallási és sok más jellegű határokról lehetett a műhelyfoglalkozásokon beszélgetni.

A délutáni szabadidős tevékenységek idején lehetett filmet nézni, focizni, kosarazni, ládát mászni, csónakázni, gyöngyöt fűzni, beszélgetni, sok más érdekes dolgot barkácsolni és játszani. Az idő valahogy ilyenkor soha nem elég, ezért kissé durcásan, hogy nem sikerült befejezni az elkezdett mérkőzést vagy dísztárgyat, újabb előadásokat hallgathattunk meg.

Ezúttal a junioroknak az éjszakai életről és ennek nappali hatásairól Bálint Tibor székelyudvarhelyi iskolaigazgató beszélt. Személyes tapasztalatai alapján mesélt arról, hogyan élte meg az éjszakák bulis részét, majd arról, hogy milyen nagy segítség az éjszakai elcsendesedés és Istenre figyelés. Időközben a senioroknak Horváth Levente kolozsvári lelkész A határok után vágyakozó ember címmel tartott előadást.

Vacsora után a May I Gospel? című programra került sor. Az Afrikából érkezett két fiatal dobolással dicsőítette Istent, majd a gyerekek előadásában isteni szurkolást hallhattunk. Ezután a nagyobbak is mikrofon elé álltak, és igazi gospel-dalokat énekeltek, többnyire angolul. Gyertyagyújtás és egy utolsó ének után mindenki nyugovóra tért.

Vasárnap korán kelés, reggeli, zenés áhítat és imaközösség után vártemplomi istentisztelet. A konferencia utolsó előadója, Lovas András budapesti lelkész, az isteni határokról beszélt a jelenlévőknek. Prédikációjában a kint és bent, a kirekesztettség és a bezártság érzéseit tárta elénk.

A konferenciát közös éneklés zárta, majd hálaadás, csoportkép és egy utolsó játék után a résztvevők megebédeltek, és hazaindultak.

Koncertek, beszélgetések a teaházban

A hazafelé vezető úton azon gondolkodtam, talán elmaradt az újabb oldalak bepötyögése, talán kissé lemaradtam a dolgozatom írásában, de egy ilyen alkalmat kár lett volna kihagyni. Akadnak ugyanis olyan emberkék, akikkel évente csak egyszer találkozom, itt, a Függőlegesen. És hány oldal pótolhatná azokat a jó beszélgetéseket, amelyek ilyenkor, a kávéház kis zugaiban zajlanak? Azt hiszem, én már tudom: egy sem.

A pötyögés pedig marad a következő napokra…

My Surprise Birthday-Party :)

Életemben második alkalommal rendeztek a barátaimmeglepetés-partyt szülinapom alkalmával. Mindkét alkalommal nagy volt a meglepetés.

Itt a meglepetés-melepődés videó, majd pár fotó az est további részéről

Hümmmmm, hogy micsoda szervezés folyt és meg süketen, vakon – semmit nem sejtettem. Hát nem felháborító?

És a fotók:

.... hogy ez a csomagolás nem akar kibomolni....

oáááááuuuuu, nem hiszem eeeeeel!!!!

1vadiúj Sony ICD-P620-as magnetofon. Következhetnek az intejúk

mmm, mert valaki tudta, hogy nincs zöld sálam...

a kimaradhatatlan Mackó-ölelééééés

mmm, valami nagyon piros következik...

oáááuuuu, egy igazi Pogácsás póló és még piros iiiis

Újabb póló. Felirat: Salut Pisi (Hello Kitty paródia)

Elmaradhatatlan ajándék: egy új pár fülbevaló

naaagy-naaaagy Anita-ölelés és ami nem látszik: MERCI csoki

Figyeleeeem: mikrofonpróba

Nagyon személyes ajándék... Naptár, nem akármilyen képekkel hümhüm...

Mágikus pillanat: a kívánság és a 22 gyertya...

mmm, ez lesz az!

naaagy levegőőőő....

... és hajnalig folytatódik a játék ...

A naaaagy, titokzatos csapat KÖSZÖNÖM NEKTEK!