Különös találkozások

Újabb három perc telt el…

A könyv még mindig ott lapult mozdulatlanul, sunyi pillantásokat vetve a figyelőre. Nem érezte, hogy a hangulat és a légkör egyre nehezedett, de pillantásából mind láthatták, hogy igenis tudatában van a dolog súlyának.

Mindannyian kinéztek az ablakon. Ugyanazon, amelyen már sokan előttük, de ez a nézés mégis más volt. Teljesen más. Nem az számított, hogy mennyire távol vannak egymástól, hanem az, hogy itt és most nézni, és igen…, látni kell. Bámultak… Hol egymást, hol maguk elé, néha pedig a színes csíkokat. Nem mindennapi látvány volt. Ott volt közöttük. Ő is bámult, de ellentétben velük, ő tudta, hogy mit. Számára nem volt kérdéses a következő tíz perc hosszúsága.

Tudta, hogy itt az idő...

Tudta, hogy itt az idő.

Várta, hogy valaki mégis közeledni fog… Mindannyian mély lélegzetet vettek, még az a kettő is, aki meglapult, mert rettegett a veszteség közelségétől.
Egyszerre megtört a kábultság. Befellegzett a mellébeszélésnek. Eljött a cselekvés órája.
Igaz, az óra kicsit rövidebbre sikeredett a vártnál, de mindenképp megtette hatását… Nem volt kétség, valaki gyorsabb volt. Megelőzte őket, és ezt fájdalmas volt elfogadni. Nem tehettek mást, vigyorogtak, mint az álszentek, holott tudták, ez súlyos veszteség.

Máris a bosszún járt az eszük.
Csak a megfelelő pillanatra vártak. Magukban megfogadták: ezután résen lesznek.
Az első adandó alkalommal a maguk javára fordítják a helyzetet. Megesküdtek, hogy ez nem marad ennyiben! Nem volt fontos a betonfödte múlt, nem számított már a hulló levél, egyedül csak az, hogy most már ketten vannak…

most már ketten vannak...

Ketten, ugyanazért a célért, ugyanazért a kincsért. Nem féltek már egymástól, tudták, mindketten ugyanazt akarják. Harcolni fognak, nem számít, mibe és mennyibe kerül, akár az életük árán is, harcolni fognak.
Megvilágosodott előttük, hogy ez pontosan az, amire már életük kezdetén vágytak. Már akkor érezték, hogy valaminek jönnie kell. Valaminek változást kell hoznia. Itt volt az idő, kezükben tartották a pillanatot, ami megpecsételte a múlttá keseredő jövőjüket.

Csak élni akartak még egy keveset, őszíntén, ahogy ők képzelték el. Ennyi kellett még a mától…
És elhajították a pénzérmét, amely pár másodperc után a mögöttük álló sötét tó vizébe merült… Akartak egy új napfelkeltét, még egy esélyt, hogy élvezni tudják egymást, még akkor is, ha tudták, olyan angyalok, akik a pokolból jöttek.
Bíztak benne, hogy ezúttal jó úton járnak, és nem térnek többé oda vissza.

Ilyenek vagyunk mi, egyetemisták

Sokan azon a véleményen vannak, hogy az egyik legkönnyebb dolog az életben egyetemistának lenni. Igen ám, de ahogy az a viccben is lenni szokott, minden nagyon jó és laza, halmozzuk az élvezeteket, élvezzük a halmazokat, de előbb-utóbb beköszönt az ördög a zsák szeggel és így szól: na, fiúk, szesszió!

Valahogy én is így vagyok jelenleg a dolgokkal. Annyi a teendő, mégis ilyenkor esik a legjobban egy-egy, amúgy nem elolvasásra szánt regény fellapozása, a nagytakarítás – végül is mindjárt itt a Karácsony, a bevásárlás – amiért máskor órákon keresztül nógatnak.

A tanulni-  meg leadnivaló mennyisége pedig csak egyre nő, a határidőig hátramaradt idő meg rohamosan csökken…
Miért is fordítottan arányosak ezek?

És ez még csak a stresszió előtti időszak

De lássuk csak az egyetemista életét képekben:

Minden félév elején:

Az első hét után:

A második hét után:

A parciális vizsgák előtt:

A parciális vizsgák idején:

A parciális vizsgák után:

Szesszió előtt:

Amikor megtudod a vizsgák időpontját:

7 nappal a vizsga előtt:

6 nappal a vizsga előtt:

5 nappal a vizsga előtt:

4 nappal a vizsga előtt:

3 nappal a vizsga előtt:

2 nappal a vizsga előtt:

1 nappal a vizsga előtt:

A vizsga előtti éjszaka:

1 órával a vizsga előtt:

Vizsgázás:

Miután kijöttél a vizsgáról:

Vizsgák után, VAKÁCIÓ :

Ismerős, ugye?

forrás: www.uhavetoknow.blogspot.com