A tökéletes nap egy férfi számára

A Nők és férfiak fejezet egy újabb pontja a tökéletes nap. Első ízben nézzük meg, hogy hogyan épül fel a tökéletes nap egy férfi számára.

06.00 vekker csörög

06.15  orális szex

06.30  egy hatalmas, kielégítő reggeli kakálás, közben az újság sportrovatát olvasgatni

07.00  reggeli: marhasült tojással, kávé, toast – mindezt egy meztelen házi alkalmazott készíti el

07.30  megérkezik a limuzin

07.45  egy pár pohár whiskey az úton a reptér felé

09.15 utazás a magánrepülőn

09.30 limuzin sofőrrel a golf-klubhoz (útközben orális szex)

09.45 golfozni, nyerni

11.45 ebéd: gyorsétterem, 3 sör, egy üveg Dom Perignon

12.15  orális szex

12.30  golfozni

14.15  limuzin visszavisz a reptérre (néhány pohár whiskey)

14.30 irány Monte Carlo (magánrepülőn)

15.30 délutáni kirándulás pecázni, az összes kísérő hölgy meztelen

17.00 hazaút a repülőn, egész test-masszázs Madonnától

18.45 kakálni, zuhanyozni, borotválkozni

19.00 híreket a tv-ben megnézni: Michael Jacksont meggyilkolták, a marijuana és a hardcore-pornó legalizálva

19.30 vacsora: előételnek homár, Dom Perignon, hatalmas, zaftos steak, amelyet meztelen melleken szervírozott fagylalt követ

21.00 Louis XIII. konyak és egy Cohiba szivar egy nagyképernyőjű tv előtt, sport-hírösszefoglaló: Magyarország 11:0-ra megverte Romániát

21.30 szex 3 nővel (mindhárom leszbikus hajlamokkal)

23.00 masszázs és fürdő a pezsgőkádban, hozzá egy finom pizza és egy megtisztító hatású világos sör

23.30 Jó éjszakát: orális-szex

23.45 egyedül ágyba feküdni

A fejezet folytatásában a nő tökéletes napját fogjuk feltérképezni.

Addig azonban ezt meg kell emészteni

Megint kezdődik?!

Körülbelül egy hónapja írtam arról, hogy január 18-án az egyetemista élet a legszomorúbb, legstresszesebb időszakához érkezett. (Kezdőőőődik)

Bizony ám, három kemény hét várt mindazokra, akik tanulmányaik folytatásaképp egyetemre iratkoztak. Ennek a három kíméletlen, izzasztó és stresszes hétnek a neve: szesszió.

Egyszer egy barátom meg is jegyezte, hogy csak az elejét szereti a szessziónak, ti. a szeszt. Nos, a szesz már javában elpárolgott, a három kínos vizsgaidőszakos hét is lejárt, és ha jól megnézzük, már egy hét vakáción is túl vagyunk.

Hogy mi jön most?

Hát az a fejezet, amelyet olyan sokat emlegettünk, amíg egyik-másik évfolyamtársunkat, szobatársunkat biztattuk tanulás közben, vagy éppen ők pátyolgattak bennünket: ha nem sikerül, ott van még a pótszesszió, akkor újra lehet próbálkozni (ingyen!).

Tehát a három szessziós hét és a vakációs lustálkodás után most újra itt a bizonyítás időszaka.
Mint nagytestvérét, a pótszessziót is nagy ígéretek előzték meg. Míg a szesszió elején abban a hitben ringattuk magunkat, hogy ezúttal egyetlen vizsgát sem halasztunk, napirenden leszünk, és a pótszesszióban nyugodtan vakációzunk még egy hetet, addig az utolsó vizsgahéten azzal vigasztaltuk magunkat, hogy most már nincs kedvünk egyetlen fejezet megtanulására se, DE a pótszesszióban tuti megírjuk a jó jegyet, főleg, hogy lesz egy hét vakációnk, amit maximálisan kihasználunk majd a tanulásra.

Aztán eltelt a vakációs hétfő, a kedd, a szerda, és még elő se vettük a tanulnivalót. Csütörtökön már arra fogtuk a nem tanulást, hogy ki kell pihennünk magunkat a következő hétre. Péntek már majdnem hétvége, lázas Bálint-napi előkészületek. Szombaton Bálint-napi buli, vasárnap másnaposság, délig alvás, és egy szempillantás alatt eltelt a vakáció, itt a pótszessziós hétfő. Kezdődik a kapkodás, az éjszakázás, az óriási adag kávé-kóla-csoki,

a vizsgaláz, és csapkodjuk a fejünk a falba, hogy lehettünk ekkora szamarak, hogy ellazsáltuk a vakációt, ugyanabba a csapdába estünk bele, megint a feszülésig pattannak az idegeink.

Mert biza pattannak.

Lelkiismeretesen tudjuk, hogy azon a fránya vizsgán át kell menni, s ha nem akarjuk, hogy a zsebpénzünk és a vakációban megkeresett nyaralás-pénzünk is elússzon, akkor még ebben az egy hétben le kell aratnunk a babérokat. Ellentétben a vakációban lazulókkal, olyanok is akadnak, akiknek szesszióban nem sikerült maximálisan teljesíteniük, és a vakációt, vagy annak nagy részét arra használták ki, hogy bevágják az anyagot, aztán a pótszesszióban mennek és megírják a tízest a kilences helyett.

Ilyenből is akad, olyanból is. Ilyenkor aztán mindenki magára vet, és alig várja a második félév kezdetét, s mint minden év elején, ezúttal is megfogadja, hogy ezután másképp lesz…

Pedig nem lesz…

Kezdőőőőődik…

Na fiúk, szesszió!

Bizonyára sokan ismerik a viccet: Stirlic meghal és találkozik az ördöggel, aki felajánlja neki a választás lehetőségét: a pokolba akar kerülni, vagy inkább egyetemista lesz? Nem tudva, hogy mik a velejárói egyiknek vagy másiknak, Stirlic megkéri az ördögöt, hogy engedje, hogy belenézhessen egyik és másik életformába is. Az ördög megengedi, Stirlic pedig a következőket látja: a pokolban mindenki szenved, kínlódik, sőt, minden este bejön az ördög és üt egy szeget mindenkinek a fejébe. Az egyetemisták azonban buliznak, szórakoznak, élvezik az életet, eljön az este, az ördög sehol. Természetesen Stirlic az egyetemista életet választja.

Telnek a napok, a hetek, folyik a szórakozás, léháskodás, már Stirlic is kezdi megszokni. Tizennégy hét után azonban beállít az ördög egy zsák szeggel:

Na fiúk, szesszió!

Valahogy így vagyunk most mi is. Eltelt a félév habosabbik része, vége a felhőtlen, szabad napoknak,
itt a szeges zsák, jön a kínlódás.

Hétfőn törvényesen is kezdetét veszi a 2009-2010-es tanév téli szessziója. Persze ezelőtt is volt részünk már vizsgában, de január 19. a hivatalos kezdés napja.
Ezzel a gólyák is teljes jogú és beavatott tagjai lesznek az egyetemi életnek, most megtapasztalják, hogy milyen együtt lenni jóban-rosszban, milyen sokat jelent az, hogy a következő vizsga időpontjáig még egy éjszaka hátra van. Megtudják, hogy milyen órák hosszat sorban állni a legolcsóbbnak hitt fénymásolóknál azért, hogy az ellógott kurzusokat megszerezzük, és az is kiderül, hogy mit jelent az egyetemi vizsga, és milyen az, amikor az utolsó pillanatban, a körmünkre égett gyertyával akarjuk bebizonyítani, hogy  mi  igenis képesek vagyunk a csodára.

Vizsga, vizsga, vizsga, vizsgaaaaaaaaa

Mert az egyetemista felfogás a szesszióban jön csak igazán a felszínre. Sokan ilyenkor jönnek rá, hogy: ha nem lenne utolsó pillanat, biza semmi sem készülne el.

A vizsga előtti héten nyugodtan lazázunk, nem is gondolunk a közeledő vizsgára, a megtanulnivalóra meg még úgyse. Aztán egyre közelebb kerülünk a vizsga időpontjához, szorul a hurok. Az utolsó napon pedig beássuk magunkat a kurzusok közé, ordítozunk, ha valaki megzavar, isszuk a kólát és a kávét, hogy az éjszakát is maximálisan ki tudjuk használni.

...és ezt mind be kéne vágjam?!

Hajnalban aztán belealszunk a tanulásba, aztán az utált ébresztőóra hangjára ébredve kapkodunk jobbra-balra, karikás szemekkel elindulunk, hogy a legmegfelelőbb helyet kapjuk a teremben, ahol egy kis segítségért is észrevétlenebbül lehet folyamodni.

Hol a kávéééém???

A termek előtt pedig hasonló, karikás szemű és a legjobb helyre pályázó emberkékbe ütközünk, akik a maradék húsz percet is ki akarják használni, és kurzusaikkal a kezükben próbálják memorizálni a kimaradt információkat.

Vajon ez melyik lapon volt?

A kiírt időpont után pár perccel a tanár is megérkezik, mosolyogva végignéz a tömegen, kérdő pillantásokat vetve azokra, akiket ritkán vagy egyáltalán nem látott az óráin, kinyitja a termet, a tömeg pedig beáramlik utána.

Forgolódás jobbra-balra, aztán kiosztják a tételeket: egyesek „yessss!”-el jelzik, hogy a várt tételt kapták, mások aggódva néznek a mellettük ülőre, várva a segítséget.

Vizsga van...

Aztán lejár az idő és idegesen mindenki megfogadja magában, hogy még aznap nekiáll a következő vizsgára tanulni. De az átvirrasztott éjszaka és a kisördög beleszól az elképzelésbe, és amint hazaér, mindenki átalussza a napot, aztán megnéz egy filmet, és kezdődik minden elölről.

Jeeee, béjb, áj lájk disz szóóóó macs!

Ráérünk arra még!