My Surprise Birthday-Party :)

Életemben második alkalommal rendeztek a barátaimmeglepetés-partyt szülinapom alkalmával. Mindkét alkalommal nagy volt a meglepetés.

Itt a meglepetés-melepődés videó, majd pár fotó az est további részéről

Hümmmmm, hogy micsoda szervezés folyt és meg süketen, vakon – semmit nem sejtettem. Hát nem felháborító?

És a fotók:

.... hogy ez a csomagolás nem akar kibomolni....

oáááááuuuuu, nem hiszem eeeeeel!!!!

1vadiúj Sony ICD-P620-as magnetofon. Következhetnek az intejúk

mmm, mert valaki tudta, hogy nincs zöld sálam...

a kimaradhatatlan Mackó-ölelééééés

mmm, valami nagyon piros következik...

oáááuuuu, egy igazi Pogácsás póló és még piros iiiis

Újabb póló. Felirat: Salut Pisi (Hello Kitty paródia)

Elmaradhatatlan ajándék: egy új pár fülbevaló

naaagy-naaaagy Anita-ölelés és ami nem látszik: MERCI csoki

Figyeleeeem: mikrofonpróba

Nagyon személyes ajándék... Naptár, nem akármilyen képekkel hümhüm...

Mágikus pillanat: a kívánság és a 22 gyertya...

mmm, ez lesz az!

naaagy levegőőőő....

... és hajnalig folytatódik a játék ...

A naaaagy, titokzatos csapat KÖSZÖNÖM NEKTEK!

A Playback győzelme Kolozsváron(frissítve képekkel)

Mint azt a Paprika Rádió kb. 1 hónapja hajtogatta, december 18-án Fásy Mulatóra került sor a kolozsvári sportcsarnokban.

Fásy Mulató a mulatós zene legjobbjaival (ezután következett a véget nem érő felsorolása olyan neveknek, amelyek nagyon hasonlítottak a szappanoperákban hallottakhoz – Andreas, Merci együttes stb.).

A Hóstáti Kalandos Tánccsoportot is meghívták a “kivételes”  alkalomra (talán azért, hogy legyen, ami az egész rendezvény szinvonalát emeli), így táncosként én is jelen voltam a pénteki bulin, és ledöbentett az, amit tapasztaltam.

A több, mint tíz különböző “művész” ugyanazzal a technikával bolondította az ijesztően nagy közönséget: playback-keltek szégyenérzet nélkül.

Több dolga volt annak, aki az előre kikészített lemezekről kellett bejátsza az éppen színpadon lévő “énekes” dalait!
Mi lett volna, ha a sör hatása nála is közbelép és összekeveri a kazettákat?! Lehet, hogy a közönség észre se vette volna a bakit, a színpadon szereplő pedig nagy vagányan tátogott volna az éppen szóló dalra – végülis neki aztán tényleg mindegy, nem?!?!

Voltak bakik bőven: az egyik fellépő (elnézendő, hogy nem emlékszem a nevére, de egy szőke pasi volt) azt kiáltotta fellépése elején, hogy “jó estét, MAGYARORSZÁG!” – az igen! Jó, hogy a nagy lázban cask kevesen vették észre, hogy a csávó kicsit eltévedt…

Andreas és csapata, akik különben kolozsvári “találmányok”, elfelejtettek orgonát hozni (ebből is kiderül, hogy az orgonásuknak milyen sok köze van az orgonáláshoz), így a mi zenészünktől kérték azt kölcsön, szabatkozva, hogy “nem is kell bekötni, nem lesz gond, bántódása sem fog esni, csak legyen ott a színpadon”.

Végül felkerült az orgona, amelyből még kábel sem lógótt, sőt, a két gitáros is végig ugyanazokat az akkordokat fogta, erősítő nélkül, mégis, ők a legjobb zenészek kerek e világon – Andreas szavaival élve. De ha már olyan jók, akkor miért kell a kazettás bácsitól kérni a következő dalt?!
Hogy az úszógumis “animátor lányokról” ne is beszéljünk…

A nagy tátogások és a gyakran ismétlődő repertoárok ellenére azonban a nagy közönség szuperül szórakozott és mulatott. Mit számított, hogy az egész show csak egy béna színjáték?!?!

Ha az embereknek ez kell, ez a minőségi és kulturális szint, akkor nincs miért csodálkozni azon, hogy a színházi előadások nagy része már csak stúdióterem nagyságúra készül, vagy a szimfonikus hangversenyeken, különböző emlékműsorokon üresen állnak a székek…

Hova jutunk, ha egyre több ember számára s szórakozást, kikapcsolódást az ilyen playback-partyk jelentik?!