Kezdőőőőődik…

Na fiúk, szesszió!

Bizonyára sokan ismerik a viccet: Stirlic meghal és találkozik az ördöggel, aki felajánlja neki a választás lehetőségét: a pokolba akar kerülni, vagy inkább egyetemista lesz? Nem tudva, hogy mik a velejárói egyiknek vagy másiknak, Stirlic megkéri az ördögöt, hogy engedje, hogy belenézhessen egyik és másik életformába is. Az ördög megengedi, Stirlic pedig a következőket látja: a pokolban mindenki szenved, kínlódik, sőt, minden este bejön az ördög és üt egy szeget mindenkinek a fejébe. Az egyetemisták azonban buliznak, szórakoznak, élvezik az életet, eljön az este, az ördög sehol. Természetesen Stirlic az egyetemista életet választja.

Telnek a napok, a hetek, folyik a szórakozás, léháskodás, már Stirlic is kezdi megszokni. Tizennégy hét után azonban beállít az ördög egy zsák szeggel:

Na fiúk, szesszió!

Valahogy így vagyunk most mi is. Eltelt a félév habosabbik része, vége a felhőtlen, szabad napoknak,
itt a szeges zsák, jön a kínlódás.

Hétfőn törvényesen is kezdetét veszi a 2009-2010-es tanév téli szessziója. Persze ezelőtt is volt részünk már vizsgában, de január 19. a hivatalos kezdés napja.
Ezzel a gólyák is teljes jogú és beavatott tagjai lesznek az egyetemi életnek, most megtapasztalják, hogy milyen együtt lenni jóban-rosszban, milyen sokat jelent az, hogy a következő vizsga időpontjáig még egy éjszaka hátra van. Megtudják, hogy milyen órák hosszat sorban állni a legolcsóbbnak hitt fénymásolóknál azért, hogy az ellógott kurzusokat megszerezzük, és az is kiderül, hogy mit jelent az egyetemi vizsga, és milyen az, amikor az utolsó pillanatban, a körmünkre égett gyertyával akarjuk bebizonyítani, hogy  mi  igenis képesek vagyunk a csodára.

Vizsga, vizsga, vizsga, vizsgaaaaaaaaa

Mert az egyetemista felfogás a szesszióban jön csak igazán a felszínre. Sokan ilyenkor jönnek rá, hogy: ha nem lenne utolsó pillanat, biza semmi sem készülne el.

A vizsga előtti héten nyugodtan lazázunk, nem is gondolunk a közeledő vizsgára, a megtanulnivalóra meg még úgyse. Aztán egyre közelebb kerülünk a vizsga időpontjához, szorul a hurok. Az utolsó napon pedig beássuk magunkat a kurzusok közé, ordítozunk, ha valaki megzavar, isszuk a kólát és a kávét, hogy az éjszakát is maximálisan ki tudjuk használni.

...és ezt mind be kéne vágjam?!

Hajnalban aztán belealszunk a tanulásba, aztán az utált ébresztőóra hangjára ébredve kapkodunk jobbra-balra, karikás szemekkel elindulunk, hogy a legmegfelelőbb helyet kapjuk a teremben, ahol egy kis segítségért is észrevétlenebbül lehet folyamodni.

Hol a kávéééém???

A termek előtt pedig hasonló, karikás szemű és a legjobb helyre pályázó emberkékbe ütközünk, akik a maradék húsz percet is ki akarják használni, és kurzusaikkal a kezükben próbálják memorizálni a kimaradt információkat.

Vajon ez melyik lapon volt?

A kiírt időpont után pár perccel a tanár is megérkezik, mosolyogva végignéz a tömegen, kérdő pillantásokat vetve azokra, akiket ritkán vagy egyáltalán nem látott az óráin, kinyitja a termet, a tömeg pedig beáramlik utána.

Forgolódás jobbra-balra, aztán kiosztják a tételeket: egyesek „yessss!”-el jelzik, hogy a várt tételt kapták, mások aggódva néznek a mellettük ülőre, várva a segítséget.

Vizsga van...

Aztán lejár az idő és idegesen mindenki megfogadja magában, hogy még aznap nekiáll a következő vizsgára tanulni. De az átvirrasztott éjszaka és a kisördög beleszól az elképzelésbe, és amint hazaér, mindenki átalussza a napot, aztán megnéz egy filmet, és kezdődik minden elölről.

Jeeee, béjb, áj lájk disz szóóóó macs!

Ráérünk arra még!

A Playback győzelme Kolozsváron(frissítve képekkel)

Mint azt a Paprika Rádió kb. 1 hónapja hajtogatta, december 18-án Fásy Mulatóra került sor a kolozsvári sportcsarnokban.

Fásy Mulató a mulatós zene legjobbjaival (ezután következett a véget nem érő felsorolása olyan neveknek, amelyek nagyon hasonlítottak a szappanoperákban hallottakhoz – Andreas, Merci együttes stb.).

A Hóstáti Kalandos Tánccsoportot is meghívták a “kivételes”  alkalomra (talán azért, hogy legyen, ami az egész rendezvény szinvonalát emeli), így táncosként én is jelen voltam a pénteki bulin, és ledöbentett az, amit tapasztaltam.

A több, mint tíz különböző “művész” ugyanazzal a technikával bolondította az ijesztően nagy közönséget: playback-keltek szégyenérzet nélkül.

Több dolga volt annak, aki az előre kikészített lemezekről kellett bejátsza az éppen színpadon lévő “énekes” dalait!
Mi lett volna, ha a sör hatása nála is közbelép és összekeveri a kazettákat?! Lehet, hogy a közönség észre se vette volna a bakit, a színpadon szereplő pedig nagy vagányan tátogott volna az éppen szóló dalra – végülis neki aztán tényleg mindegy, nem?!?!

Voltak bakik bőven: az egyik fellépő (elnézendő, hogy nem emlékszem a nevére, de egy szőke pasi volt) azt kiáltotta fellépése elején, hogy “jó estét, MAGYARORSZÁG!” – az igen! Jó, hogy a nagy lázban cask kevesen vették észre, hogy a csávó kicsit eltévedt…

Andreas és csapata, akik különben kolozsvári “találmányok”, elfelejtettek orgonát hozni (ebből is kiderül, hogy az orgonásuknak milyen sok köze van az orgonáláshoz), így a mi zenészünktől kérték azt kölcsön, szabatkozva, hogy “nem is kell bekötni, nem lesz gond, bántódása sem fog esni, csak legyen ott a színpadon”.

Végül felkerült az orgona, amelyből még kábel sem lógótt, sőt, a két gitáros is végig ugyanazokat az akkordokat fogta, erősítő nélkül, mégis, ők a legjobb zenészek kerek e világon – Andreas szavaival élve. De ha már olyan jók, akkor miért kell a kazettás bácsitól kérni a következő dalt?!
Hogy az úszógumis “animátor lányokról” ne is beszéljünk…

A nagy tátogások és a gyakran ismétlődő repertoárok ellenére azonban a nagy közönség szuperül szórakozott és mulatott. Mit számított, hogy az egész show csak egy béna színjáték?!?!

Ha az embereknek ez kell, ez a minőségi és kulturális szint, akkor nincs miért csodálkozni azon, hogy a színházi előadások nagy része már csak stúdióterem nagyságúra készül, vagy a szimfonikus hangversenyeken, különböző emlékműsorokon üresen állnak a székek…

Hova jutunk, ha egyre több ember számára s szórakozást, kikapcsolódást az ilyen playback-partyk jelentik?!