Megint kezdődik?!

Körülbelül egy hónapja írtam arról, hogy január 18-án az egyetemista élet a legszomorúbb, legstresszesebb időszakához érkezett. (Kezdőőőődik)

Bizony ám, három kemény hét várt mindazokra, akik tanulmányaik folytatásaképp egyetemre iratkoztak. Ennek a három kíméletlen, izzasztó és stresszes hétnek a neve: szesszió.

Egyszer egy barátom meg is jegyezte, hogy csak az elejét szereti a szessziónak, ti. a szeszt. Nos, a szesz már javában elpárolgott, a három kínos vizsgaidőszakos hét is lejárt, és ha jól megnézzük, már egy hét vakáción is túl vagyunk.

Hogy mi jön most?

Hát az a fejezet, amelyet olyan sokat emlegettünk, amíg egyik-másik évfolyamtársunkat, szobatársunkat biztattuk tanulás közben, vagy éppen ők pátyolgattak bennünket: ha nem sikerül, ott van még a pótszesszió, akkor újra lehet próbálkozni (ingyen!).

Tehát a három szessziós hét és a vakációs lustálkodás után most újra itt a bizonyítás időszaka.
Mint nagytestvérét, a pótszessziót is nagy ígéretek előzték meg. Míg a szesszió elején abban a hitben ringattuk magunkat, hogy ezúttal egyetlen vizsgát sem halasztunk, napirenden leszünk, és a pótszesszióban nyugodtan vakációzunk még egy hetet, addig az utolsó vizsgahéten azzal vigasztaltuk magunkat, hogy most már nincs kedvünk egyetlen fejezet megtanulására se, DE a pótszesszióban tuti megírjuk a jó jegyet, főleg, hogy lesz egy hét vakációnk, amit maximálisan kihasználunk majd a tanulásra.

Aztán eltelt a vakációs hétfő, a kedd, a szerda, és még elő se vettük a tanulnivalót. Csütörtökön már arra fogtuk a nem tanulást, hogy ki kell pihennünk magunkat a következő hétre. Péntek már majdnem hétvége, lázas Bálint-napi előkészületek. Szombaton Bálint-napi buli, vasárnap másnaposság, délig alvás, és egy szempillantás alatt eltelt a vakáció, itt a pótszessziós hétfő. Kezdődik a kapkodás, az éjszakázás, az óriási adag kávé-kóla-csoki,

a vizsgaláz, és csapkodjuk a fejünk a falba, hogy lehettünk ekkora szamarak, hogy ellazsáltuk a vakációt, ugyanabba a csapdába estünk bele, megint a feszülésig pattannak az idegeink.

Mert biza pattannak.

Lelkiismeretesen tudjuk, hogy azon a fránya vizsgán át kell menni, s ha nem akarjuk, hogy a zsebpénzünk és a vakációban megkeresett nyaralás-pénzünk is elússzon, akkor még ebben az egy hétben le kell aratnunk a babérokat. Ellentétben a vakációban lazulókkal, olyanok is akadnak, akiknek szesszióban nem sikerült maximálisan teljesíteniük, és a vakációt, vagy annak nagy részét arra használták ki, hogy bevágják az anyagot, aztán a pótszesszióban mennek és megírják a tízest a kilences helyett.

Ilyenből is akad, olyanból is. Ilyenkor aztán mindenki magára vet, és alig várja a második félév kezdetét, s mint minden év elején, ezúttal is megfogadja, hogy ezután másképp lesz…

Pedig nem lesz…

Visszaszámlálás

Hát nem kiábrándító? Utolsó órái ketyegnek a téli vakációnak, és szinte fojtogat a sírás, hogy ilyen hamar eltelt, holnaptól be kell állni a ringbe

Milyen buta kitaláció ez, hogy nem jut még egy hétnyi pihenés, amikor már nem kell sütni-főzni-takarítani, sőt a kaja-pia-buli-nők/pasik  akció is véget ért?!

Pont úgy érzem magam, mint kisiskolás koromban. Akkor is utáltam a vakációk végét, mert egyszerűen soha nem kaptunk belőle eleget.

Sírni tudnék, amikor arra kell gondolnom, hogy mindjárt vizsgázni kell, kezdődik a rohangálás órákról órákra, bujjuk a könyvtárakat, írjuk a dolgozatokat, készítjük a projekteket, s holnap már csak annyi marad az ünneplésből, meg a vakációból, hogy B.Ú.É.K – kal köszöntjük azokat, akiket az elmúlt két hétben nem láttunk.
Hát nem mocsok dolog ez?

Utálom a koránkelést!

De mit lehet ellene tenni? Te mit teszel? Én már a Mikulásnak is megírtam, hogy azt kérem idén, hogy a koránkelést kitöröljék, de nem hogy a Mikulás, az Angyal sem hozta el.
Legalábbis, ha arra gondolok, hogy holnap 8-tól már órán kell lennem…

És akkor mi marad? Beletörődünk, mint elődeink? Vagy mit tehetnénk? Ellenállhatunk-e a rendszernek, amelybe bele akarnak tőrni minket is?

Segíts és nyersz!

A karácsonyi lakmározás, János, István nap köszöntés után, de még a szilveszteri buli előtt tartok…

Valahogy nem fér a fejembe, hogy hogy lehet az, hogy minden ilyen gyorsan eltelt, az oly nagyon várt és óhajtott vakáció mindjárt véget ér, az államvizsga dolgozataim meg még semmilyen állapotban nincsenek. Vagyis ne hazudjak, vannak, csak állapotuk azonos a nullával

Szomorú, mert megfogadtam, hogy ebben a vakációban csodákat fogok tenni, és legalább az első két fejezetet bepötyögöm. De annyira nem tudok erre koncentrálni
Minden könnyebb és nagyobb kedvem van akármi mással foglalkozni: szekérszámra filmeket nézni, minden lehetséges baráttal találkozni, könyveket olvasni, blog bejegyzést írni (lám-lám)…

Miért, miért, miért?!?!?!

Aki olyan tippet ad, amely használ, és sikerül végre letennem a hátsómat komoly témákkal foglalkozni, annak  jutalom jár

Nem behúzás, nem ámítás, a legfrappánsabb és legjobb ötlet gazdája kap tőlem egy igazi, nagyon fincsi sajtós pogácsát

Halljuk, kinek milyen ötlete van? Arra vagyok kíváncsi, hogy neked melyik vált be, de ha tanácsot adsz, annak is örülni fogok

Ötletbörze indul