Taizé 2010 – élménybeszámoló. 1. rész

Most pedig elérkezett az idő, hogy a régen megígért Taizés beszámoló felkerüljön a blogra. Elképzelésem szerint hét rövidebb részben fogom bemutatni, hogy mi mindenen mentünk keresztül augusztus 4 és 18 között. Remélem, hogy lesznek kiegészítő vélemények is, hozzászólások, úh. vágjunk is neki!

Indulás és Salzburg

Hosszú-hosszú várakozások után, végre 2010-ben is elérkezett a Taizébe látogatások ideje. Megkezdődött a visszaszámlálás, és július 28-án útnak is indult az első kolozsvári Taizé csoport.

A csoportokba szerveződés mindig felemás érzés. Azok ugyanis, akik az első csoporttal utaznak, hamarabb részesei a taizé-élménynek, míg azok, akik a később induló csoportokhoz csatlakoznak, később tapasztalják meg az ökumenikus találkozók hihetetlen csodáját. Náluk azonban későbbig eltart a hatása, nyár végén ugyanis már kevesebb a további táborozási lehetőség, így a taizében eltöltött idő sokáig friss marad.

Salzburgban az óriási Mozart-csokival

Jómagam, az arany középutat keresve a második, azaz a középső csoport tagjaként látogattam idén Taizébe. Csodálatos élményben volt részem, ugyanis csoportfelelősként vehettem részt idén augusztus 4-18 között a Kolozsvárról induló zarándoklaton.

Mint az első csoport, mi is szerda délután hat órakor indultunk a sportcsarnok elől. Nehéz, de izgatott szívvel vettünk búcsút szeretteinktől, akik lelkesen integettek még akkor is, amikor a kanyartól a busz már nem volt látható.

Mire elértük a Királyhágót, mindenki megtalálta a helyét, kényelembe helyezte magát, és intenzíven ismerkedni kezdett a körülötte ülőkkel.  A nagyváradiak csatlakozása után aztán még élénkebb lett a hangulat a buszon. Egy folyton megszakadó film következő jelenetének várásába lassan mindenki belealudt, észre sem véve, hogy Budapesten még két utas csatlakozott a csoporthoz. Innen már teljes létszámmal utaztunk tovább Ausztriába, ahol a reggelt már Salzburgban köszöntöttük.

Útban a vár fele

Salzburg szépségeinek megtekintése után a csoport nagy része jól elázott, a másik része pedig jól megmelegedett és belakott a jól bevált Mc Donald’s étteremben.

A tervek szerint a következő állomás Innsbruck lett volna, ám a hideg eső, a fáradtság és a késő esti óra minden kíváncsiságnál erősebbnek bizonyult, így városnézés helyett tovább buszoztunk.

 

Vasárnap Taizében

A vasárnap köztudottan a legmozgalmasabb nap a franciaországi Taizé faluban. Fiatalok csoportjai érkeznek azért, hogy részt vegyenek a vasárnaptól vasárnapig tartó ökumenikus ifjúsági találkozón, más csoportok pedig buszra szállnak, és búcsút intenek a Taizében eltöltött hétnek, átadve helyüket az újonnan érkezőknek.

Taizé-kereszt

A Taizébe érkezőket egy olyan közösség látja vendégül, amelynek a szívében kezdetektől fogva kettős vágy él: egyrészt az egyéni ima és a közös ima szépségén keresztül keresik az Istennel való közösséget, másrészt felelősséget vállalnak, hogy a béke és a bizalom növekedjen az emberiség családjában.

A hosszú út után alig várjuk, hogy egy kiadósat zuhanyozhassunk, és végre egyenesen aludhassunk. Mielőtt azonban megkapjuk szállásunkat, az egyik önkéntes fogad bennünket, és elmagyarázza, hogy melyek azok a belső szabályok, amelyeket be kell, hogy tartsunk a közösségben való tartózkodásunk alatt.

Érkezés élőtt...

Ilyenkor választ ki-ki magának bibliai bevezető csoportot és önkéntes munkát. Miután mindenki számára tisztává vált, hogy a nap bizonyos részében hol, mit kell teljesítenie, beköltözhetünk szálláshelyünkre, átvehetjük a hétre szóló kajajegyeket, zuhanyozhatunk, és kezdetét veheti a Taizés találkozó.

Öt órakor hideg teát osztogatnak, minden újonnan érkező nagy örömére, hiszen a nagy melegben mi is lehetne ízletesebb, mint egy bögre jellegzetes taizés tea, egy kis süteménnyel?

Az utánozhatatlan Taizé-tea

 

Estére aztán újra nyugalom telepszik Taizére. Akinek menni kellett, már elindult, az frissen érkezettek kényelembe helyezhették magukat, következhet a vasárnap csúcspontja, az esti ima, amikor aztán végképp elcsendesednek a lelkek a közös éneklés és a közel tíz perces csend alatt.

Folytatás következik…

 

Megkezdődött a visszaszámlálás

nemzetközi kiscsoportos beszélgetések is helyet kapnak

Mások befogadása Taizében mindig lényeges volt. Hétről hétre, egész éven keresztül érkeznek a fiatalok Európából és más kontinensek különböző országaiból azért, hogy részt vegyenek olyan találkozókon, amelyek a belső életet és az emberi szolidaritást állítják a középpontba.

A vasárnaptól vasárnapig tartó találkozókra mindenkit szeretettel látnak, hogy egy hétre belépjen a közösségi élet ritmusába; napi háromszori közös imádságon vegyenek részt a testvérekkel, más országok fiataljaival találkozhassanak, velük együtt étkezzenek és segítsenek a különféle munkákban.

Kolozsvárról idén három időpontban indulnak a csoportok a franciaországi kis faluba, hogy egy hetet különleges környezetben, sok már fiatallal együtt töltsenek el.

Az első csoport, amely július 28-án indul már nagy izgalommal számolja vissza a napokat, de így vannak ezzel a többiek is, hiszen aki volt már Taizében, tudja, hogy mit vár, akinek pedig még nem volt alkalma eljutni taizés találkozóra, valószínűleg sokat hallott már róluk, és alig várja, hogy saját bőrén tapasztalja meg mindazt, ami egy ilyen találkozón történik.

Hogy a jó pár kilométer, amely Kolozsvár és Taizé között van gyorsabban és érdekesebben teljen, idén a kolozsvári csoport vezetője igen izgalmas és látványos útvonalat tervezett a jelentkezők számára.

Az utazás első nagy megállói Salzburg és Innsbruck (Ausztria). Ezekben a városokban a nevezetességek mellett az Alpokban is gyönyörködhetnek majd a fiatalok. A harmadik nap már Svájcot látogatja meg a csoport, ahol Zürich, Bern, Lausanne után Genf és a Genfi tó szépségeit veheti szemügyre mindhárom csapat. Ezután a franciországi Lyonban töltenek el pár órát a fiatalok, majd megérkeznek Taizébe, ahol az ökumenikus apátság egy hétig látja őket vendégül.

Érkezik a csapat

A júliusi és a két augusztusi csoport útvonala között a visszaút a különbség. Míg az első csoport egy viziparkot, Párizst és Münchent látogatja meg hazafele jövet, addig a második és a harmadik csoport a Francia Riviérát és Olaszországágot veszi célba. Cannes és Monte Carlo luxusvilága után a két csapat Milánót, Veronát és Padovát látogatja meg.

A második csoportot jómagam veyetem, és augusztus 4-én indulunk. A harmadik csoport pedig augusztus 11-én kezdi meg a körutat.

Biztos, hogy sokan megtekintenétek a felsorolt városokat és megtapasztalnátok a több ezer fiatal között eltöltött hetet egy olyan áron, amely az egyetemisták zsebének is megfelel. Nem kell csüggedni! A jó hír, hogy még mindig nem késő jelentkezni, ugyanis még van pár szabad hely.

Jelentkezni és érdeklődni a www.taizekolozsvar.ro oldalon, itt a sajtós blogon és a 0745038354-es illetve a 0748082104-es telefonszámokon lehet.

Tedd te is feledhetetlenné a 2010-es nyaralásod. Itt ay ideje, hogy te is részese légy a Taizé-élménynek!

Majális vs. államvizsga

Végzős egyetemistaként is megengedtem magamnak, hogy a majálisozás ne csupán egyetlen egy nap legyen, hanem egy bő hétvége. Sokak szerint nem kellett volna, mert ilyenkor igazán nagyot lehet haladni az államvizsga megírásával, ugyanis szomszédaink, családtagjaink közül a legtöbben kiruccannak – ahogy illik – majálisozni a szabadba, így szép csendben írogathattam volna az édes kicsi dolgozatomat. Az én meglátásom az, hogy az ilyen hétvégék hétfőszámba mennek, ami annyit jelent, hogy még a fű se nő, tehát nehogy már május elsején pötyögjek.

Így történt, hogy – belátom: igenis előre megfontolt szándékkal – jelentkeztem az immár tizenkettedik alkalommal megrendezett Függőleges Ifjúsági Keresztyén Konferenciára, és Marosvásárhelyen több mint ötszáz fiatallal péntek délutántól vasárnapig arra a kérdésre kerestük a választ: De hol a határ?

XII. Függőleges: De hol a határ?

Köszöntés és nyitó áhítat után Szabó Tamás és ifjabb Visky András pantomim előadását láthattuk, majd Szász Zoltán pankotai lelkész előadásában arra szólított fel, hogy szokjunk le a bűnről, és szokjunk rá Jézusra – ugyanis ez lehetne az élet használati utasítása.

Tavken és Visky Andrej pantomimjátéka

A vacsora után filmet néztünk a Vártemplomban. A megrázó és erőszakos jelenetek mindannyiunkban felvetették a kérdést: hogyan lehet egy ilyen filmet templomban, keresztyén konferencián levetíteni? A Milan Kundera novellája alapján készült alkotást követő beszélgetés azonban rámutatott: ha Isten közelében nem tudunk nyíltan beszélni a szerepjátékokról, látható és láthatatlan erőszakról, akkor valószínűleg, hogy sehol máshol nem vagyunk képesek erre.

Elszállásolás után mindenki megtalálta az alvóhelyét. Akadt, aki luxuskörülmények között, családoknál lakott, de olyan is, aki a földön, valamilyen tömegszálláson tért nyugovóra. Ilyenkor azonban korántsem biztos, hogy az első kategóriába tartozókat kell irigyelni, hiszen ott, ahol többen alszanak egy helyen, sokkal nagyobb a móka, a vidámság, sokkal több új ismerőst lehet szerezni. A késői elalvásnak viszont reggel éreztük a hatását: hajnali hétkor kínkeserves ébredés, hogy le ne késsük a reggelit.

Sziines csészék a teaház plafonján

A szervezők ebben az esztendőben is két csoportba sorolták a jelentkezőket. Párhuzamosan futottak a junior és a senior programok. Szombat reggel a juniorok zenés áhítaton, a seniorok imaközösségen vettek részt. Ezt követően Falus András genetikus beszélt a nagyobbaknak arról, mennyire fontos a bioetika, milyen veszélyekkel jár az, ha a tudományt Isten nélkül próbáljuk elsajátítani és fejleszteni, és megpróbálunk beavatkozni az isteni munkába. A kisebbeknek Csomós József lelkész a szexuális élet szabályairól beszélt, a Biblia tanítása szerint.

Az előadások után a fiatalabbak kiscsoportos beszélgetésen, az idősebbek műhelyfoglalkozásokon vettek részt. Jogi, szexuális, művészi, fizikai, vallási és sok más jellegű határokról lehetett a műhelyfoglalkozásokon beszélgetni.

A délutáni szabadidős tevékenységek idején lehetett filmet nézni, focizni, kosarazni, ládát mászni, csónakázni, gyöngyöt fűzni, beszélgetni, sok más érdekes dolgot barkácsolni és játszani. Az idő valahogy ilyenkor soha nem elég, ezért kissé durcásan, hogy nem sikerült befejezni az elkezdett mérkőzést vagy dísztárgyat, újabb előadásokat hallgathattunk meg.

Ezúttal a junioroknak az éjszakai életről és ennek nappali hatásairól Bálint Tibor székelyudvarhelyi iskolaigazgató beszélt. Személyes tapasztalatai alapján mesélt arról, hogyan élte meg az éjszakák bulis részét, majd arról, hogy milyen nagy segítség az éjszakai elcsendesedés és Istenre figyelés. Időközben a senioroknak Horváth Levente kolozsvári lelkész A határok után vágyakozó ember címmel tartott előadást.

Vacsora után a May I Gospel? című programra került sor. Az Afrikából érkezett két fiatal dobolással dicsőítette Istent, majd a gyerekek előadásában isteni szurkolást hallhattunk. Ezután a nagyobbak is mikrofon elé álltak, és igazi gospel-dalokat énekeltek, többnyire angolul. Gyertyagyújtás és egy utolsó ének után mindenki nyugovóra tért.

Vasárnap korán kelés, reggeli, zenés áhítat és imaközösség után vártemplomi istentisztelet. A konferencia utolsó előadója, Lovas András budapesti lelkész, az isteni határokról beszélt a jelenlévőknek. Prédikációjában a kint és bent, a kirekesztettség és a bezártság érzéseit tárta elénk.

A konferenciát közös éneklés zárta, majd hálaadás, csoportkép és egy utolsó játék után a résztvevők megebédeltek, és hazaindultak.

Koncertek, beszélgetések a teaházban

A hazafelé vezető úton azon gondolkodtam, talán elmaradt az újabb oldalak bepötyögése, talán kissé lemaradtam a dolgozatom írásában, de egy ilyen alkalmat kár lett volna kihagyni. Akadnak ugyanis olyan emberkék, akikkel évente csak egyszer találkozom, itt, a Függőlegesen. És hány oldal pótolhatná azokat a jó beszélgetéseket, amelyek ilyenkor, a kávéház kis zugaiban zajlanak? Azt hiszem, én már tudom: egy sem.

A pötyögés pedig marad a következő napokra…

Megint kezdődik?!

Körülbelül egy hónapja írtam arról, hogy január 18-án az egyetemista élet a legszomorúbb, legstresszesebb időszakához érkezett. (Kezdőőőődik)

Bizony ám, három kemény hét várt mindazokra, akik tanulmányaik folytatásaképp egyetemre iratkoztak. Ennek a három kíméletlen, izzasztó és stresszes hétnek a neve: szesszió.

Egyszer egy barátom meg is jegyezte, hogy csak az elejét szereti a szessziónak, ti. a szeszt. Nos, a szesz már javában elpárolgott, a három kínos vizsgaidőszakos hét is lejárt, és ha jól megnézzük, már egy hét vakáción is túl vagyunk.

Hogy mi jön most?

Hát az a fejezet, amelyet olyan sokat emlegettünk, amíg egyik-másik évfolyamtársunkat, szobatársunkat biztattuk tanulás közben, vagy éppen ők pátyolgattak bennünket: ha nem sikerül, ott van még a pótszesszió, akkor újra lehet próbálkozni (ingyen!).

Tehát a három szessziós hét és a vakációs lustálkodás után most újra itt a bizonyítás időszaka.
Mint nagytestvérét, a pótszessziót is nagy ígéretek előzték meg. Míg a szesszió elején abban a hitben ringattuk magunkat, hogy ezúttal egyetlen vizsgát sem halasztunk, napirenden leszünk, és a pótszesszióban nyugodtan vakációzunk még egy hetet, addig az utolsó vizsgahéten azzal vigasztaltuk magunkat, hogy most már nincs kedvünk egyetlen fejezet megtanulására se, DE a pótszesszióban tuti megírjuk a jó jegyet, főleg, hogy lesz egy hét vakációnk, amit maximálisan kihasználunk majd a tanulásra.

Aztán eltelt a vakációs hétfő, a kedd, a szerda, és még elő se vettük a tanulnivalót. Csütörtökön már arra fogtuk a nem tanulást, hogy ki kell pihennünk magunkat a következő hétre. Péntek már majdnem hétvége, lázas Bálint-napi előkészületek. Szombaton Bálint-napi buli, vasárnap másnaposság, délig alvás, és egy szempillantás alatt eltelt a vakáció, itt a pótszessziós hétfő. Kezdődik a kapkodás, az éjszakázás, az óriási adag kávé-kóla-csoki,

a vizsgaláz, és csapkodjuk a fejünk a falba, hogy lehettünk ekkora szamarak, hogy ellazsáltuk a vakációt, ugyanabba a csapdába estünk bele, megint a feszülésig pattannak az idegeink.

Mert biza pattannak.

Lelkiismeretesen tudjuk, hogy azon a fránya vizsgán át kell menni, s ha nem akarjuk, hogy a zsebpénzünk és a vakációban megkeresett nyaralás-pénzünk is elússzon, akkor még ebben az egy hétben le kell aratnunk a babérokat. Ellentétben a vakációban lazulókkal, olyanok is akadnak, akiknek szesszióban nem sikerült maximálisan teljesíteniük, és a vakációt, vagy annak nagy részét arra használták ki, hogy bevágják az anyagot, aztán a pótszesszióban mennek és megírják a tízest a kilences helyett.

Ilyenből is akad, olyanból is. Ilyenkor aztán mindenki magára vet, és alig várja a második félév kezdetét, s mint minden év elején, ezúttal is megfogadja, hogy ezután másképp lesz…

Pedig nem lesz…