Bohócnak nem jár aranykalitka

Kevés működésképtelenebb rendszert ismerek, mint a román tanügy. Jó, talán a román egészségügy. S előbbi „alfaja”, a kolozsvári (és meggyőződéssel állíthatom, hogy más megyei ) tanfelügyelőség – egy igazi bordély. Piros épületben, piros mappák, piros körömfesték, és nagy-nagy piros jelzések, hogy „nu există”, „nu este posibil” stb.

Csak a piros lámpák hiányoznak, s a figyelmeztető felirat: 18 éven aluliaknak nem ajánlott. S ezt én kiegészíteném azzal, hogy gyenge idegzetűeknek sem.

Kép

Mert ez tényleg nem az álommeló, álomfizetés, álomkörnyezet. Csak egy bordély, ahol kiszívják a lelked, mire bizonyíthatnád: te vagy a legjobb.

A „valakinek a valakije”, az „ismerősöm ismerőse”, a  „falubélim”, az „unokanagykabátom” , a rendszerhibák és a gondatlanságok netovábbjának átláthatatlan túlburjánzásai egyszerűen kiölik belőled a lelkesedést, a mosolyt és lassan-lassan a humort is, amivel az ilyen helyzeteket kezelni kell.

Kép

Mert milyen dolog az, hogy nem az számít, hogy épkézláb emberként érdekes és figyelemfelkeltő órát tartasz 30 (vagy annál több) nebulónak, inkább az a fontos, hogy a valaki fejéből kipattant agyrém tételt éppen hogyan dolgozod ki?!

Aztán, ha megvan a kisebb/nagyobb jegyed, kezdődhet a búcsújárás, ördögűzés, meggyalázás…

Mert még 2013-ban sem voltak képesek kitalálni egy olyan programot, amely fittyet hányva a kiskapukra, kiosztja/elosztja a helyeket az arra alkalmas jelentkezőnek. Nem, maradunk a „félig automatizált” rendszernél, amelyet csak BIZONYOS helyzetekben tudunk tetszésünk szerint manipulálni.

A szerencsétlen (?!) tanárjelölt pedig legyen szíves végigülni a beláthatatlan és kiszámíthatatlan nyilvános gyűléseket, hogy aztán, mire labdába rúgna, kiderüljön, hogy a „nagyhatalmak” felelőtlensége miatt mégsem sikerült betalálni. 

És újabb gyűlés(ek) következik/nek, s amikor már úgy hiszed (naivan!), hogy most aztán nem lesz akadály, végre elfoglalod a kis éhbéres tanári állásod, lerúg egy angyaltalp, s visszakerülsz a kályhához.

Kép

„Tudom én, erős vagy, persze, de ha a fejedben ott van a fejsze, vagy a fegyver csövébe nézel” (Tankcsapda), kiderül, hogy te sem vagy golyóálló, elszakad a védőháló, s már úgy érzed, nincs az a pénz(!), amiért ezt még egyszer végigcsinálnád. De nem ám!

Mert egyszerűen azt érzed, hogy nem kellesz, nem értékelnek, nem számít, hogy jó vagy benne, nem ér semmit, hogy örömmel csinálod, s ebből a kezed alatt megforduló összes nebuló csak nyer, csak az a fontos, hogy az inkompatibilis rendszer rád bólintson. És nem teszi. Mint egy rossz kéjenc, csak kacsint néha feléd, s te, mint buta liba, elhiszed, hogy a törvény (mely szerint fiatalon ne is álmodj biztos tanári állásról), nálad dől le majd…

De nem dől le. Csak a hited inog meg, a reményed vész el, s igazat adsz azoknak, akik lehülyéztek, hogy ilyen módon adod el a lelked az ördögnek.

S mindezek után, nem csoda, hogy a jók elmennek, mert a csömör, ami ettől a rendszertől kiütött rajtuk, csak tiszta, átlátható diétával kezelhető… s még így is kérdéses, hogy valamikor is lesz-e teljes felépülés.

2013. augusztus 28. at 3:28 DU. 4 hozzászólás

És mégis mozog… valami

Jajj, ezek a mai fiatalok! Bezzeg az én időmben! Mi lesz velünk, ha ezek fogják a nyugdíjunkat fizetni? Hihetetlen, hogy semmi nem érdekli őket! Buták, műveletlenek, szemtelenek, nincs bennük odaadás, nem törődnek semmivel… – és folytathatnánk a sort.

potyogos

Pizsamapartis pötyögés

Katasztrofális érettségi eredmények, elbukott vizsgák halmaza, HR-esek panasza özönlik felénk szinte megállás nélkül a médián keresztül. Mindenki kiábrándul, csupán a keserű jövőről panaszkodik, keresi a hibást – szülőt, pedagógust, rendszert. Mindent és mindenki mást. S mint azt az okosok már bizonyították, minél többször mondod valakinek, hogy ilyen vagy olyan, előbb-utóbb elkezd úgy viselkedni, hogy a végén igazad lesz.

Nap mint nap kapcsolatban vagyok kicsikkel és nagyokkal, a még gyermekekkel és a már fiatal felnőttekkel. Látom a hozzáállásukat, ismerem a gondolataikat, és sokszor én is kiábrándulok. De tudom, hogy minden nap, minden óra egy új kezdet, hétszer és hetvenszer hétszer kell megbocsátani a butaságot, a nemtörődömséget, a hanyagságot, az órák alatti alvást, az el nem készített házi feladatokat, az el nem olvasott házi olvasmányokat és legfőképp azt, hogy nem érdekel.

Miért? Mert ezek a fiatalok ugyanúgy ott állnak az élet küszöbén, mint én vagy te ezelőtt öt, tíz, húsz vagy éppen ötven évvel ezelőtt. Én is hallottam, te is ismered a fent olvasott negatív kritikát. Nem voltunk mi sem különbek, talán csak kicsit enyhébbek voltak a tünetek.

Tom and Jerry

Dehogynem!

A Erdélyi Nemzetközi Filmfesztivál, ismertebb nevén a TIFF, 12. kiadásában is lehetőséget nyújtott arra, hogy kicsikkel és nagyokkal olyan filmeket nézhessünk, amelyek nem Hollywoodból folynak.

Az educaTIFF szekció keretében a következő filmnéző és készítő generáció számára vetítenek filmeket.  Ebbe a szekcióba került a Marcel Barrena rendezte Món Petit (Kicsi a világ szerk.) című dokumentumfilmje, amely az ötéves kora óta leukémiában szenvedő, tolószékes Albert Cansas világkörüli utazását mutatja be. A lábait mozgatni nem tudó fiatal nagy álma eljutni az Újzélandi East Cape településre, amely a földgömbön a saját lakásának ellentétes pólusú pontján helyezkedik el. S mindezt pénz, csomagok és nagyobb felhajtás nélkül elérni.

A film alatt úgy kísérjük Albertet, hogy saját kamerával készített felvételeket látunk, megismerjük az adódó utazási, szállással és étkezéssel kapcsolatos nehézségeit, és látjuk azokat is, akik ezen a közel 30.000 km-es úton találkoznak a fiúval, befogadják otthonukba, ételt vagy valamennyi pénzt adnak neki. Mindezt anélkül, hogy előre egyeztetnének.

Albert végig mosolyogva él a pillanatok adta lehetőségekkel, jókedve és pozitív hozzáállása szinte ráragad a környezetére.

A film kiváló példa arra, hogy vannak dolgok, amelyekről beszélni kell. Látni kell azt, hogy a mindennapok nehézsége, az új ötletek és optimizmus visszafojtása mellett vannak olyan emberek, akik egy számunkra végzetes helyzetben is képesek a jó dolgokra figyelni: tolószék ellenére is lehet részünk beteljesült szerelemben, nagy kalandokban és találkozhatunk olyanokkal, akik nem csak a két kereket és az akadályt, hanem a székben ülő jókedvű és életerős embert képesek meglátni.

A 17-18 éves fiatalok számára különösen fontos úgy előrenézni, hogy tudják: meg kell keresni a boldogságot, nem szabad feladni, olyasmit kell tenni, ami örömöt okoz, érdemes megélni az álmokat.

Egy kis kedvcsináló

Megdöbbentő volt végignézni az iskolapadban amúgy nemtörődöm, nem érdekel nézőkön, akik a közel másfél óra alatt nem a közösségi oldalakra kipakolt legfrissebb képeket vagy bejegyzéseket bámulták, nem próbáltak titokban sms-ezni, hanem sokszor könnyes szemmel a filmkockákat bámulták.

Mert ez nem egy olyan film volt, amelyet bármikor letöltenek valamelyik filmmegosztó oldalról, nem egy realitástól messze álló rózsaszín életet, tökéletes testet, autót, lakást és nyaralót bemutató másfél óra, hanem egy olyan világ, amelyről nem hallunk, amelyről inkább nem beszélünk. Egy olyanról, amely kényelmetlen, kimozdít a jónak vélt világunkból, rámutat arra, hogy mennyire nem tudunk hálát adni a két jó lábunkért, és mennyire nem látjuk a lehetőséget azokban, akik nálunknál keményebb sorban, sokszor boldogabbak, mint mi vagyunk, a mi kis egyéni tökéletes világunkban.

A színültig telt moziban tapintani lehetett a megdöbbenést, a ráébredést egy olyan valóságra, amely sokszor fényévekre áll tőlünk: fiataloktól és felnőttektől egyaránt.

Érdemes, kell ilyen kihívásokat fiataljaink elé állítani, hisz sokkal érzékenyebbek rá, mint azt álmodni mernénk. A csöpögős, csillogó-villogó szupersztárok után, végre egy ember közelibb, egy megfoghatóbb és követhetőbb példát láttunk arra, hogy hogyan is érdemes a mindennapjainkat megélni.  S ez még a mi reménytelennek titulált fiataljainkat sem hagyja hidegen!

Little world

… és tényleg kicsi

2013. augusztus 9. at 7:54 DU. Hozzászólás

Polanski új filmje kínos perceket ígér

Szombat este néhányan beültünk Roman Polanski legújabb filmjére, a Carnege-re (2011). Kínos perceket éltem át a moziszékben, de ez csak annyit jelent, hogy mélyen átjött a film hangulata.

Carnage: Amikor a kínos még kínosabbá válik

Carnage: Amikor a kínos még kínosabbá válik

A történet középpontjában két szülői pár áll, akiknek a gyerekei egymásnak esnek egy parkban, mire a szülők összejönnek, hogy megbeszéljék a dolgot. A kezdeti képmutató “jópofáskodás” után az indulatok egyre inkább elszabadulnak, a szülők egyre gyerekesebbé válva kivetkőznek önmagukból, hogy aztán az éjszaka totális káoszba fulladjon. A cselekmény real-time folyik, úgyhogy elég érdekes drámának lehettünk tanúi, ahol mindennél fontosabb volt a színészi játék. A film főszerepeire igazi nagyágyúkat sikerült leigazolni: Jodie Foster,Kate WinsletJohn C. Reilly és Cristoph Waltz, Polanski ezen filmjében ők esnek egymásnak.

Mindenkinek csak ajánlani tudom, azt viszont előrebocsájtom, hogy kevés akcióra, sok-sok pszichológiára kell számítani.

Itt a trailer:

Carnage

2012. január 15. at 5:38 DU. Hozzászólás

Év eleji fészbukfíling

... mert a Facebook olyan, mint a hűtőszekrény. Tudod, hogy nem változik semmi, mégis 10 percenként benézel :D

… mert a Facebook olyan, mint a hűtőszekrény. Tudod, hogy nem változik semmi, mégis 10 percenként benézel 😀

Continue Reading 2012. január 7. at 2:30 DU. Hozzászólás

... mert a Facebook olyan, mint a hűtőszekrény. Tudod, hogy nem változik semmi, mégis 10 percenként benézel :D

… mert a Facebook olyan, mint a hűtőszekrény. Tudod, hogy nem változik semmi, mégis 10 percenként benézel 😀

Continue Reading 2012. január 7. at 2:22 DU. Hozzászólás

Taizés önkéntesek Kolozsváron

A tavasz közeledtével a kolozsvári taizések körében is újra fellendült az élet. Nemcsak a nyári kirándulásra való készülés alkalmával gyűltek össze a fiatalok, hanem a kivételes vendégek fogadására is.


Így történt ez péntek este is a kolozsvári Kétágú református templomban, amikor Taizéből érkezett két fiatal önkéntessel találkozhattak az érdeklődők. A németországi Jens és a szlovákiai Daniel több hónapot töltött már Taizében, és Romániába a taizéi James és Kilian (a romániai csoportokért felelős taizés testvérek) javaslatára látogattak.

gyertafenyes ima a világ minden részérol érkezett fiatalakkal

gyertafenyes ima a világ minden részérol érkezett fiatalakkal

Kéthetes utazásuk során Erdélyben és környékén különböző felekezetű egyházközségekben látogatták meg azokat a csoportokat, akik már részt vettek a franciaországi ökumenikus ifjúsági találkozón vagy idén nyáron készülnek Taizébe menni.

A péntek esti ima a taizés imák rendjén zajlott. Ugyanúgy, mint a baráti közösségben, Kolozsváron is énekléssel kezdődött az együttlét, de nem hiányzott a pár perces imacsend, valamint a többnyelvű igeolvasás sem. Adorjáni László református lelkipásztor magyarul és románul is hirdette Isten igéjét, amelyben arra hívta fel a figyelmet, hogy mindannyian Krisztus részei vagyunk, egy testé, amelynek minden tagjára szüksége van.

A találkozó záróköveként a két önkéntes arról számolt be, hogy bár sokan csak Taizé nyári arcát ismerik, a közösségbe ilyenkor is érkeznek látogatók, viszont nem olyan sokan, mint júliusban és augusztusban. Arról is meséltek, hogy milyen rendkívüli élményekben volt részük a romániai körút alkalmával. Nagyon sokan várták őket mindenhol, ahova ellátogattak, érdekes témákat vetve fel, amelyek kapcsán tartalmas beszélgetések zajlottak. Mélyen megérintette őket az a vendégszeretet, amellyel mindenhol fogadták őket a számukra addig ismeretlen emberek.

kaja: osztogatás és fogyasztás

kaja: osztogatás és fogyasztás

Néhány olyan élményről is beszámoltak, amelyet az önkénteskedéseik idején szereztek, és biztatták a fiatalokat, hogy nyáron látogassanak el ők is Taizébe. A romániai kirándulás alkalmával a két fiatal ellátogatott Nagybányára, Szatmárnémetibe, Zilahra, Szovátára, Marosvásárhelyre, Gyulafehérvárra, Petrozsénybe, Dévára és Nagyszebenbe, majd a kolozsvári reptérről indultak vissza Dél-Burgundiába.

A kolozsvári taizés csoport idén nyáron is három időszakban indít csoportokat az ökumenikus ifjúsági találkozókra. Az eddigi évekhez hasonlóan, idén is lehetőség nyílik kicsit körülnézni Európa híres városaiban. A tizenhét naposra tervezett utak idén Frankfurt, Orleans, Párizs, Avignon, Barcelona, Madrid és Ljubljiana mellett olyan egzotikus városokat is érintenek, mint Saint Tropez és Monte Carlo.

Ahova mi is érkezünk a nyáron...

Ahova mi is érkezünk a nyáron...

Az egyetemisták és fiatalok zsebére szabott kirándulási árak mellett sok új ismerős, jó beszélgetések, elmélkedés és szórakozás várja az érdeklődőket.

Bővebb információk a www.taizekolozsvar.ro oldalon, valamint a

0745-038354 és 0748-082104 telefonszámokon.

2011. március 23. at 6:55 DE. Hozzászólás

2010 Karácsonyán történt….

Karácsony első napján Tordaszentlászlón (Kolozsvártól kb. 20 km) az a szokás, hogy egy kis előadással készül a falu apraja-nagyja. Ezúttal én is hivatalos voltam erre az eseményre, amelyen a kedvesem is fellépett, méghozzá a néptáncosokkal.

A táncosok mellett idén a helybéli fúvószenekar, és a színjátszók is kivették részüket az esti programból.

Az alábbi videó szombat este készült, és csak a táncosok produkcióját tartalmazza. Számomra ugyanis ez volt a legérdekesebb 😀

A koreográfiát a táncosok állították össze. Úgy gondolom, hogy dícséretre méltó produkció.

Szemléljétek élvezettel 🙂

2010. december 29. at 12:33 DU. 13 hozzászólás

Régebbi bejegyzések


  • 27,443 találat

Friss husi :D

2017. június
h k s c p s v
« aug    
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930